Első találkozásom Simon Tímea Nóra Nórával nem volt mindennapi. Ma már tudom, nem meggyőződésből, hanem kényszerből mentem el.

A problémám nem volt olyan tragikus, először csak zsibbadt a jobb kezem, aztán már nem tudtam fogni, később ordítottam éjjelente a fájdalomtól, mintha ki akarták volna szakítani!

Voltam orvosnál, körültekintően megvizsgált és megállapította semmi szervi bajom nincs, csak a stressz, pihenjek sokat... – köszi!

Voltam természetgyógyásznál, csontkovácsnál, de a helyzet csak romlott. Egy kedves barátnőm javaslatára kértem időpontot. Elmentem és vártam a csodát. Tímea csettintgetett mögöttem és megállapította: kicsúsztak a kezemből a dolgok. – Hát ezt én is tudtam…megint köszi!

Majdhogynem csalódottan fizettem, és eljöttem. Aztán lassan rendeződni kezdtek a dolgok körülöttem, elmentem újból. És egyik nap „véletlenül” számomra érthetetlen módon rendeződött egy régóta folyamatban lévő nehéz ügy az életemben. Aludtam 10 órát és eltűntek a fájdalmak a kezemből. Ma sem értem, hogy történtek a dolgok – csupán annyi változott, hogy már nem is akartam érteni, egyszerűen csak élvezni a csodát, ami körülvesz. Azóta folyamatosan járok kezelésre. Alapvető törvényszerűségeket tanultam meg.

Pl:
Kérjétek és megadatik.
Előbb adni kell, utána lehet elvárni!
Milyen fontos a hála.
A vélemény nem tény.
És a pénz törvényszerű körforgása - ezt nemrég tanultam meg – katartikus volt.

Eddig is olvastam már róla csodálatos dolgokat, de más dolog bemagolni, és más dolog megérteni. Azóta olyan boldogan fizetek kezelések után. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint mikor a paraszt elszórja a búzát a szántóföldön, imádkozik az áldásos esőért és várja a bőséges termést és újra szánt és újra vet. Meggondolja-e ő egy pillanatra is, hogy egy véka vető búzából megsüssön-e még egy kenyeret??? Nem. Boldogan szórja, mert tudja, 100 kenyér lesz belőle!!!

Nagyon hálás vagyok Tímeának. Már nincsenek fenntartásaim, sőt: meggyőződéssel ajánlom azoknak, akik megérdemlik.