Az Ember se nem Test, se nem Lélek,
Ő a Szellem és Isten élő jelenléte!

Az én történetem fölöttébb kurtán kezdődik, mert igazából nincs nékem semmi gondom s bajom. Persze minden relatív és mindenkinek a maga baja a legnagyobb, és tudván, hogy betegség és betegség, rossz és rossz között is hatalmas tud lenni a különbség, mégis azt tudom írni, köszönöm, Jól Vagyok! Létezem. Annyira Jó, hogy például Béke Van, hogy kilépek azt ajtón, és nem lőnek le. Hogy Minden Nap Ünnep. Hogy lehet Törekedni és Bízni.

S MindEz Nagyon Jó. Tímea aztán berobban(t) az Életembe SzeretetKrátert hagyva maga után, s az egész „hozzá járásom” Drága Feleségem Csodáján keresztül kapott Nappali Fényáradat a legsötétebb éjszakában. Mert a Feleségem, ez a Harczos Amazon vívja az Ő háborúját és sok csatát megnyert már. Ő egy tökös csaj, az én csajom! Nem tudok elég hálás lenni A Fehér Mágusnak, hogy Itt Van Közöttünk, pár utcányira innen, ebben a Mátra alatti kisvárosban, hogy Segít, Gyógyít és helyre teszi Életünk majdnem kisiklott vonatát. Tudom hogy nékünk így vagy úgy, de találkoznunk kellett.

Persze milyen jó lett volna hamarabb s a Bátyám még élne, milyen jó lett volna hamarabb, és a Feleségemnek sem kellett volna annyi, de annyi szenvedésen keresztülmennie.

(Gazdagkám – persze az előbb a szokásos „tiltott” formulával kezdtem el írni, aztán átjavítottam – szóval gazdagkám velem együtt írja még gyógyulása történetét, mert még nehezen mennek a szavak Néki, én sokkal könnyebben vagyok, elbabrálok itt a gondolataimmal). De az a bánat, ami annak az átkozott kórháznak a kőpadlóján térdepelt, az már a múlté, és semmi más nem történik vélünk, minthogy Gyarapodunk. Kifelé a gödörből, a Fény felé. Szépen lassan, egyik gyógygrádics a másik után. Csak Felfelé. Örökkön. Aztán mindjárt reám szóltok, hogy térjek a lényegre, pedig azt már leírtam. A lényeg a Hit. A Remény. Az, hogy van tovább. Mindegy hogy másképp, DE VAN. Van Út, amit végig lehet járni. OK, nem busszal, mint eddig. Majd gyalog. Tímea valami egészen más síkok között él, és egészen más csatornákon társalog, mint egy mindentvevő rádió, és mi nem sokat értünk belőle, de amit sugároz, az Életre Szól. Aztán csak azt érezzük, hogy Gyógyulunk, hogy talán egy kicsit jobb emberek leszünk, több lesz bennünk a megbocsátás, emelkedik a Lélek, jobban gördül a Szív. Apad a gond. S tódul a Fény.

Simon Tímea Nóra Nóra –a Jó Isten JobbKeze. Köszönöm, hogy Vagy nekünk!