A húsvétról nekem három dolog jut eszembe:

• feltámadás (Jézus)
• megváltás (bűnök)
• újjászületés (természet)

Azt tudjuk hogy a húsvét napjainkban a keresztények egyik legfontosabb ünnepe, Jézus Krisztus és Így a Mennyei Atya „munkájának” beteljesülése: Jézus – pénteki keresztre feszítése után – a harmadik napon, vasárnap feltámadt. Kereszthalálával nem szabadította meg a Világot a szenvedéstől, de megváltotta minden Ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a Halál felett.
Ebből a szempontból elsőként és egyedüliként a Világon.

A valláson kívül is a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének ünnepe is, amelyet március vagy április hónapban (a Hold állásának megfelelően) tartanak. A húsvétnak megfeleltethető, időben korábbi zsidó vallási ünnep (héber nyelven pészah, a szó „kikerülés”-t, „elkerülés”-t jelent, utalva arra, hogy a Halál Angyala elkerülte a zsidóknak bárány vérével megjelölt házait, Védangyalok lebegtek felettük) az egyiptomi fogságból való szabadulás ünnepe volt, bár általában a két ünnep más időre esik (mozgóünnep). Sok helyütt elkerülésnek/kikerülésnek nevezik a húsvéti körmenetet, talán éppen a bibliai események nyomán.

De említhetném még korábbról a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel együtt is, amelynek elemei a feltámadás, az újjászületés. Mint általában minden ünnepnél itt is jól látható hogy évezredeken át igazából ugyanarról szól ezen ünnepkör csak mindig más köntösben, többnyire az éppen domináns vallások ünnepeivel átitatva, de igaz ez pl, kegyhelyekre, templomokra, ahol a különböző kultuszok, hiedelmek, vallási berendezkedések „váltották egymást”, átépítve, újragondolva az adott helyet.

Húsvét az azt megelőző időszak, Jézus sivatagi böjtjének emlékére tartott negyvennapos nagyböjt lezárulását jelzi. A katolikus kereszténységben böjtnek nevezett, valójában „húshagyó” táplálkozási időszak után ezen a napon szabad először húst enni. (Erre utal a magyar húsvét szó is: a hús magunkhoz vételének első napja.). Az egyik legszakrálisabb ünnep elnevezése tehát meglehetősen földhözragadt és az ünneppel kapcsolatos testi örömre, evésre utal.

Nekem viszont a hús elvétele is idecseng, mert Jézust (képletesen) megfosztották földi, emberi, hús mivoltjától és feltámadott egy egészen már entitásként. A böjt utolsó hetének neve: „nagyhét”, a húsvét utáni hét húsvét hete, egyes magyar vidékeken „fehérhét” – fehérvasárnapig tart. Jézust megfosztották ruháitól, ám feltámadása után a rá adott fehér lepelben jelent meg, megtisztulva a bűnöktől és a szenvedéstől, megváltva az emberiség bűneit.

Tavasz lévén pedig az egész természet és vele az Ember is újjászületik. S bár minden évszak fontos és szép, számomra mindennapi évenkénti csoda hogy a fák, a növények újra zöldbe, virágba borulnak, hogy ezzel a véget nem érő körforgással újra diadalt arat az Élet minden felett.

A termékenység, annak szimbóluma a nyúl vagy a tojás, mint húsvéti étek itt is visszaköszön. A húsvét nagyon sok pogány tavaszünnep nyomát őrizheti, a termékenységi kultuszok maradványa.

A húsvét neve angolul Easter vagy németül Ostern egyaránt egy germán istennő nevére vezethető vissza. Az ő neve az *au es- 'fénylik, süt, ragyog' tőre vezethető vissza, ebből származik a görög és a latin hajnalistennő, Éosz és Aurora neve is. Szinte csak a magyar nyelvben van kapcsolat a húsvét ünnepének megnevezésében a ’hús’-hoz.

Ezen ünnephez kapcsolódik a locsolkodás is, amely mai elüzletiesedett mivoltja ellenére egy ősi, termékenységi rítus, A szokás eredete a régi időkbe nyúlik vissza, alapja pedig a víz megtisztító és megújító erejében gyökerezik, modern formában pedig a mai napig megmaradt, bár német, északi nyelvterületen viszont épp a tűzugrás, a máglyarakás és tűz égetése terjedt el. Ez is jó példa arra a húsvét ünnepköre sokkal ősibb gyökerekben eredezik hogy őselemek kapcsolódnak hagyományaihoz.